Vörös csenkesz (Festuca rubra) takarmányfű vetőmag Dipper/Relevant (15 kg)
A vörös csenkesz (Festuca rubra) finomszálú, évelő fűfaj, amely széles körben használt gyepnövény Európában és Észak-Amerikában. Természetes élőhelye a hűvös és mérsékelt éghajlat, különösen tápanyagban szegény, homokos, savanyú vagy gyengébb vízellátású területeken.
A növény több alfajra osztható (pl. Festuca rubra var. rubra, commutata, trichophylla), melyek különböznek sarjképzésben és levélvastagságban ? ez teszi alkalmassá mind díszgyep létrehozására, mind rézsűk, partfalak vagy természetes gyepek telepítésére. A vörös csenkesz egyik legnagyobb előnye a tűrőképessége: jól viseli az árnyékot, a hosszantartó szárazságot, az alacsony tápanyagszintet és a hidegebb klímát is.
Gyökérzete mélyre hatol, így stabil, önfenntartó gyepet alakít ki. Levélzete sűrű, hajlékony, vékony szálú és puha tapintású, megjelenése esztétikus, természetes hatású pázsitot eredményez. Lassabb növekedésű, így kevesebb nyírást igényel, ugyanakkor nem alkalmas erős taposásra vagy intenzív sport célra ? inkább árnyékos kertekbe, parkokba, díszgyepekbe ajánlott.
Vetés és telepítés
Optimális időszak: kora tavasz (április?május) vagy kora ősz (augusztus?szeptember) Vetésnorma: általában 15?30 g/m2, keverékben aránya 20?80% is lehet a céltól függően
Talajigény: laza, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú talaj előnyös Vetés módja: Talaj megfelelő előkészítése (gyommentesítés, gereblyézés, felszín egyengetése) Finom szórás, keresztirányú elosztás Sekély bedolgozás max. 0,5 cm mélyen Hengerezés a jó mag-talaj kapcsolat érdekében Kelésig rendszeres, finom öntözés (nem túlöntözve)
Fenntartás
Nyírás: 3?5 cm magasság ajánlott
Öntözés: szárazságtűrő, de friss telepítésnél egyenletes nedvesség szükséges Trágyázás: mérsékelt, túlzott nitrogén hatására levélszerkezete durvábbá válhat Taposás: közepes vagy alacsony ellenállóképesség





