Agro-Store Mezőgazdasági Szaküzlet

 A napraforgó a legfontosabb és a legnagyobb területentermesztett olajnövényünk, ezért meghatározószerepe van a hazai növényolaj-termelésünkben.
 A napraforgó termesztése világviszonylatbanis fejlôdô tendenciát mutat. Vetésterületeaz utóbbi években mintegy 10 millió ha-ra növekedett.
 A napraforgóolajat nagyobbrészt jó minôségûétolajként hasznosítjuk, de a margarin és szappangyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj elôállításakorvisszamaradó extrahált dara pedig fehérjébengazdag takarmányként kerül felhasználásraaz állatok takarmányozásában.

 A napraforgó nem csak fontos olajnövény, hanemértékes zöldtakarmány és zöldtrágya-növényis. A különbözô napraforgós keveréktakarmányokfôleg a nagyobb fehérjetartalmuknál és igénytelenségüknélfogva jelentôsek. A másodnövényként sûrûrevetett napraforgó viszont a legbiztosabb zöldtrágyanövény,az ország bármely területén.

 Hazánkban a napraforgót korábban az igénytelennövényekhez sorolták, és nagyobbrésztcsak gyengébb talajokon termesztették. Eleinte utak, kukoricaés burgonya táblák szegélyezésérevetettek csupán néhány sort, késôbb aközponti utasítások hatására a másnövény számára nem kielégítôterületeket hasznosították vele. A hibridek elterjedéseés a teljes gépesítettség hatásáraez a szemlélet már teljesen megszûnt, és jelenlega napraforgó az egyik legfontosabb ipari növényünk.
 

Rendszertani helye és biológiai jellemzése

 A napraforgó /Helianthus annuus L./ a fészkes virgágzatúak/Asteraceae/ családjába tartozó, egyéves, kórósnövény.

 Gyökérzete. Jól fejlett, mélyrehatoló,dúsan elágazó fôgyökér ésdúsan fejlôdött oldalgyökerek, melyek 60-70 cm mélységigszövik át a talaj felsô részét, ezeketa sûrûn növô fehér gyökereket ún.esôgyökereknek is nevezik, mert nagy tömegben akkor fejlôdnekki, ha sok csapadékot kap a napraforgó. Ennek hiányábana mélyebben elhelyezkedô és ugyancsak nagy szívóerejûgyökerek révén a szárazságot jóltûri és jól hasznosítja a talajok nyers tápanyagátés vízkészletét.

 Szára erôteljes, a fajtától függôen1,5-2,5 m magas. A régebben termesztett tájfajtákmagasabbak /2,5-3,2 m/, és hajlamosak voltak az elágazásraés a többtányérúságra, ami nemkívánatos. Nagyüzemi termesztésre csak az alacsony,vagy középmagas /1-2 m/, bókoló, és elnem ágazó, egytányérú fajtákalkalmasak a gépi betakaríthatóság miatt. Anapraforgónak dudvás szára van, amely belül szivacsos,és amikor beérik, durva, érdes felületû,megfásodott kóró lesz belôle.

 Levelei. A napraforgónak szórt állású,nagy szívalakú, serteszôröktôl érdeslevelei vannak.

 Virágzata. Fészkes virágzat /fészektányér/, külsô peremén elhelyezkedôfészek-pikkelyekkel. A fészekvirágzat szélénvannak a rovarok csalogatására szolgáló sárgaszínû,nyelves virágok. A tányéron a tányérközepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednekel a hímnôs, csöves virágok, melyekben a porzókelôbb érnek, mint a bibe. Ezért a napraforgókölcsönös beporzással, a rovarok útjántermékenyülô növény.

 Termése. A fajtától függôen változószínû és nagyságú, egymagvú kaszattermésevan. A magvak olajtartalma fajták szerint változó;30-40, illetve a nagy olajtartalmú fajtáké 45-50 %.
 Kapott termésmennyiség: 2,5-3,0 t/ha. Vetésterület350-450 eha.

 Fajtamegválasztás. A vetésterület 100%-ánhibrid napraforgót termesztünk. Általában aza helyes, ha több, de legalább két eltérôtenyészidejû fajtát termesztünk egy-egy üzemben.
 A hibridek megjelenése és európai elterjedésehazánkban is fajtaváltást sürgetett. A hibridekelterjedése viszonylag rövid idô alatt ment végbe;1977-ben csak 5 % körül volt, jelenleg már a vetésterületteljes egészét hibridek foglalják el árutermelésicélból. Fajta napraforgókat már csak családigazdaságokban étkezési, madáreleségcéljára termelnek kisebb területeken.

Éghajlat és talajigény, vetésváltás

 Éghajlatigény. A napraforgó termesztésérehazánk éghajlata mindenütt alkalmas, de ahol a középkoraiérésû kukoricák már nem érnekbe, oda ne vessünk napraforgót.
 A napraforgó - meleg és fényigényes- szárazságtûrô növény, de nagy termésekeléréséhez - fôként a belterjes igényûfajták esetében - kedvezô eloszlású ésmennyiségû csapadékot igényel. Növekedésekezdetén teljes vízigényének kevesebb mintötödével beéri, a tányér kezdeménykialakulásakor azonban a virágzás idejéig ez40-45%-ra emelkedik, az olaj képzôdéskor pedig néhányszázaléknyit csökken. Ha ezekben az idôszakokbanvízhiány van, akkor olajtartalom csökkenés várható.Fiatal szikleveles korában kevésbé, de késôbbmár a hidegre is érzékeny.

 Talajigény. A talajra kevésbé igényesnövény a napraforgó. A szélsôségestalajok kivételével minden talajon termeszthetô, deaz természetes, hogy a jobb talajokon a napraforgó is többetterem; és hogy az intenzív fajták a talajra is igényesebbek.Olajhibridek termesztésére ha a hektáronkéntiolajmennyiség jelentôs csökkenését el akarjukkerülni vessük olyan talajba ahol a kukorica is jó eredménnyeltermeszthetô.

 Növénytársítás és vetésváltás.A napraforgó - az azonos gépek miatt - jól társíthatóa búzával és a kukoricával.

 Az elôveteményekre sem igényes. Rendszerintkét gabona közé szokott kerülni, de szabálynaktekinthetô az is, hogy önmaga után nem vethetô,ezért csak 5-6 év múlva lehet ugyanarra a területrevetni, betegségeinek felszaporodása miatt.

 Annak ellenére, hogy a napraforgó jó gyomirtónövényünk, mégsem tartozik a jó búzaelôvetemények közé. Ez egyébkéntnem annyira a talajok tápanyag kihasználásával,mint a talajok nagyfokú kiszárításávalmagyarázható. Ezért helyesebb, ha tavaszi gabonát,vagy kukoricát vetünk utána.

 Az ôszi vetésû növények számáraazért sem tekinthetô jó elôveteménynek,mert nagy tömegû szár- és gyökmaradványmaradt utána, és szeptember végi betakarításamiatt nincs lehetôség optimális magágyat kialakítani,nincs idô a lebomlásra sem.

Tápanyagellátás és trágyázás

 A napraforgónak, különösen a belterjes fajtáknakelég sok tápanyagra van szükségük, hogypotenciális termôképességüket minéljobban kihasználhassuk.

 Szervestrágyázás. Intenzív körülményekközött nincs szükség közvetlen istállótrágyázásra,de gyengébb talajokon adhatunk alá istállótrágyátis.

 Mûtrágyázás. A napraforgó jólhasznosítja a mûtrágyázást. A mûtrágyákmennyiségét és termésnövelô hatásáta napraforgónál is számos tényezô módosítja.
 A napraforgó fajlagos tápanyagigénye 100kg fôtermésre vonatkoztatva: 4,1 kg N, 3 kg P2O5, 7 kg K2O;így összesen 14,1 kg vegyes NPK - hatóanyagot von kia talajból, ahol a tápanyagok aránya 1:0,7:1,7.

 A MÉM-NAK irányelvek szerint a közepes tápanyag-ellátottságúszántóföldi termôhelyek, illetve talajok eseténa napraforgó fajlagos mûtrágyaigénye hatóanyagkg/t: 25-40 kg nitrogén, 36-70 kg foszfor, 44-90 kg káliumhatóanyag, amely 105-200 kg vegyes - NPK - hatóanyagnak felelmeg.

 A foszfor és kálium mûtrágyáta nagyon laza talajok kivételével ôsszel alaptrágyakéntadjuk. A N-mûtrágyát rendszerint két részletben,pl. 30-40 %-át alaptrágyázásra ôsszel,a visszamaradó 60-70 %-ot pedig tavasszal, a vetôágykészítéssel a talajba dolgozva, starter mûtrágyakéntadjuk.

 A N-bôségre a napraforgó mûtrágyázásánális vigyázni kell, mivel a nitrogéntrágyázásés a napraforgó gombabetegségei között szorosösszefüggés van. A nitrogén bôséga vegetatív szervek növekedését serkenti elô,ezért fokozza az érés egyenetlenséget, valamintkárosan hat az olaj beépülésére is.

 Az utóbbi években kedvezô tapasztalatok vannaka napraforgó lombtrágyázásával is.

Talajelôkészítés

 A napraforgó alá végezhetô talajelôkészítômunkák mindenben azonosak a kukorica talajelôkészítésével.

Vetés

 A napraforgó vetése a kukorica vetésévelazonos idôszakban történik. Az optimális vetésideje,amikor a talaj hômérséklete tartósan eléria 10-12 0C-t; ez április közepe felé alakul ki. A vetéstlegkésôbb május elejéig be kell fejezni.
 Ha a napraforgót silózásra, vagy csalamádénakés zöldtrágyázás céljáravetjük, akkor a vetésidô a termesztés céljaszerint alakul. /Részletesebben a takarmánynövényeknél./
 A vetés mélysége: 4-8 cm; kedvezônedvességû kötöttebb talajon 4-6 cm, lazábbtalajokon 6-8 cm.
 Vetésmód: soros és szemenkénti sorosvetés.A napraforgót ma már korszerû vetôgéppel- rendszerint kukorica vetôgéppel - vetjük, ígya sortávolság a vetôgépektôl függôen70-76 cm. /De keskenyebb /50 cm/ is lehet./ A vetômagmennyiségtôszám/ha 55-60 ezer tô/ha.

Ápolás és gyomirtás

A napraforgó növényápolásáhoza gyomirtás, a betegségek és kártevôkelleni védekezés, valamint a tôszámbeállítástartozik. A soros és a nagyobb magmennyiséggel vetett szemenkéntivetést ritkítani kell. A ritkítást akkor kellelkezdeni, amikor a növények 3-4 leveles korban vannak. Mamár a szemenkénti vetés az elterjedtebb ezérta tôszám beállítási munkára avetésterület nagyobb részén nincs szükség.

 A tenyészterület nagysága, vagyis a hektáronkéntitôszám mindig a fajtától és a talaj minôségétôlfügg. A fajtáktól függô optimá stôszámok a következôk: az intenzív fajtáknál42-48 ezer tô/ha, a kisebb olajtartalmú - külterjes -fajtáknál 35-38 ezer, a hibrideknél pedig 48-50 ezertô/ha.

 A gyomirtás ma már a napraforgónális a vegyszeres gyomirtásból áll. A gyomirtásrafelhasználható készítmények egyedülalkalmazva itt sem adnak kielégítô eredményt.Ezért rendszerint kombinált eljárások - ésvegyszerkombinációk - kerülnek alkalmazásra.

 Az engedélyezett szerekbôl a következôtechnológiák állíthatók össze:
 A vetés elôtti szereket permetezés utánazonnal a talajba kell dolgozni.
 Vetés utáni permetezést a vetés utánminél elôbb el kell végezni.
 Az állománykezelés speciális gyomproblémákmegoldására való.

 Betegségek: A napraforgó termôképességénekjobb kihasználása megköveteli a gombás eredtûbetegségek elleni védekezést. Ennek legfontosabb tényezôje,hogy a betegségeknek ellenálló fajtákat válasszunk,mellyel elsôsorban a peronoszpóra kártételeszorítható vissza, illetve csak csávázott,minôségileg ellenôrzött fémzároltvetômagot használjunk. Az évjárattólfüggôen okozhat a napraforgóban kisebb vagy súlyosabbkárokat a szürke penészes és fehérpenészesszár- és tányérrothadás; a diaportésszár- és tányérfoltoság, amelyek ellenkét-három fungicides állománykezelésselvédekezhetünk. A vegyszerezést a betegségekrekülönösen fogékony fenológiai stádiumokbankell elvégezni, így a növény 6-8 leveles állapotában,a tányérképzôdés idôszakábanmajd a virágzás végén, ha csapadékosés meleg az idôjárás. A védekezéscsak akkor lehet hatékony, ha betartjuk a vetésváltástés ugyanazon a területen 4 évnél hamarabb nemtermesztünk napraforgót.

 Kártevôk: Kártevôi közüla talajlakók és barkók elleni védekezésmegegyezik a kukoricánál alkalmazottakkal. A madarak nemcsaka érett napraforgótányérokat, hanem a frissenkikelt csíranövényeket is károsíthatják.Ellenük riasztással védekezhetünk, részbencsávazóanyagokkal is. A levéltetvek (fôkénta répalevéltetû) károsítása nyomána levelek torzulnak, súlyosabb esetben a növény fejlôdésétis visszavethetik. A rajzás idejében elvégzett védekezéssela kártétel jelentôsen csökkenthetô. A mezeipoloskák és bagolylepkék károsításaellen a fiatal egyedek gyérítése ad kielégítôeredményt.

Betakarítás és tárolás

 A napraforgó egyenetlenül érik, ezértbetakarítása, különösen a gépi betakarításnagy figyelmet és gondosságot igényel.

 A betakarítás idejét többféletényezô is befolyásolhatja. Ezek: a termesztett fajtatenyészideje, a vegyszeres lombtalanítás, ésaz üzem szárítókapacitása.

 A naprafogónak három érési fokozatavan: sárga-érés kezdete, sárga-érésvége és teljesérés. Betakarításraa sárga-érés vége a legalkalmasabb, amikora kaszat nedvességtartalma 15-18 %-os, a tányér színerozsdabarna, és a szélén lévô pikkelylevelekerôsen töredeznek. Ekkor kapjuk a legtöbb terméstis, mert még nincs számottevô pergési veszteség.

 A madárkárok mérséklése, azegymenetes gépi aratás - az egyöntetû  érés,a kombájn érettség meggyorsítása - érdekébenvegyszeres állományszárítást - deszikálást- ill. érés gyorsítást kell végezni.A vegyszert repülôgéppel vagy helikopterrel lehet kipermetezni.Amikor a kaszat 25% nedvességet tartalmaz. (Érésgyorsítóesetén 40-50%-os kaszat nedvesség).

 A deszikált napraforgó betakarításátnapraforgóadapterrel felszerelt gabonakombájnnal végezhetjük,csak arra ügyeljünk, hogy a dob fordulatszámáta kívánt mértékben le kell csökkenteni.

 Tárolás. Az olajnövények magvainak tárolásakörültekintô gondosságot igényel, mivel csaka tiszta és száraz mag tárolható veszteségmentesen.A betakarított napraforgót tisztítani és szárítanikell. Szárításra alkalmasak a különbözôterményszárítók. A szárításfolyamán nagy gondot kell fordítani a fokozatosságra,mert a kaszatok magas olajtartalmuk miatt könnyen meggyulladhatnak.Szárítás és tisztítás utánis csak 15-20 cm-es rétegben tárolható a napraforgó.Általános szabálynak tekinthetô, hogy tartósabbés vastagabb rétegben való tároláshoz8%-os nedvességtartalomra kell leszárítani a napraforgókaszattermését, ellenkezô esetben gyors avasodásra,vagy a befülledés következtében öngyulladásraszámíthatunk.

Forrás: Nágel Zsuzsanna